Az evolúció latin eredetű szó az eredeti jelentése “folyamatos fejlődés”. Először biológiaórán találkoztunk vele amikor megismertük Charles Darwin A fajok eredete című könyvét, illetve annak megállapításait, de mára az élőlények evolúcióján túl nap mint nap hallhatunk társadalmi, tudományos, gazdasági evolúcióról, vagy akár a mobiltelefonok evolúciójáról is. Sőt, nemcsak evolúcióról, hanem diverzitásról, szelekcióról is beszélhetünk, akár a használati tárgyak vonatkozásában is.

Három részes sorozatban foglaljuk össze dióhéjban a mobil készülékek múltját, jelenét és jövőjét. Az első részben azt mutatjuk be, mi volt az okostelefonok megjelenése előtt, második részben kifejtjük, hogyan jutottunk el a ma ismert egyentelefonokig, a harmadik részben azt keressük, mit rejtegethet a jövő. Az egyszerűség és rövidség kedvéért ugorjuk át a „Nagy bumm” és az „élet kialakulásának” megfelelő szakaszokat, és kezdjük valahol a föld benépesítésénél, az ezredforduló környékén, amikor is a lakosság körében is nagymértékben elterjedt, és alapvető használati cikké vált.

Ha visszagondolunk erre az időre, elsőre talán mindenkinek a készülékek mérhetetlen sokfélesége jut eszébe. Nemcsak típusban és színben, de formában és méretben is. Akkor még nem a kamera felbontása, a processzor sebessége, vagy az akkumulátor kapacitása volt az elsődleges szempont, hanem a mérete, a súlya, a kinézete, a színe, a csengőhangja (esetleg annak billentyűkkel történő szerkeszthetősége!), ütés- és vízállósága, majd esetleg a rajta futó szolgáltatások. Éppen ezért a gyártók is leginkább ebben versenyeztek: először eltűntették a kicsit esetlen kiálló antennákat, majd designerek, divattervezők (pl. Versace, Dolce & Gabbana) álltak egy-egy modell mögé, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék a típust. Igaz, a márkahűség már ezekben az időkben is tetten érhető volt, és bár a Nokia jelentette a minőséget és a logikus menürendszert, de aki egyediségre, kuriózumra vágyott, az más márkával próbálkozott. És bár a különböző menürendszerek nehezítették a márkák közti váltást, még nem számított „árulásnak” Ericssonra, Siemensre, vagy épp Motorolára váltani.

Meglehetősen sok vállalat látott fantáziát ebben az iparban, a már említett nagyobb gyártókon túl lehetett kapni Alcatel, Samsung, Sony (később Sony Ericsson), Bosch, Panasonic, LG, Sharp, Sanyo és más készülékeket is. Az európai és a japán gyártók domináltak, a koreaiak és az amerikaiak kezdtek felzárkózni, de a kínaiakról ekkor még aligha hallhattunk. A gyártók azonban egymástól függetlenül fejlesztették nemcsak a készülékeket, hanem a szükséges kiegészítőket is. Ha lecseréltük a készülékünket egy másik típusra, nemcsak az új menürendszert kellett megszoknunk, de cserélhettük a töltőt és minden más kiegészítőnket is. Pedig akkor talán még nagyobb divatja volt a kiegészítőknek: igaz tokot csak kevesen vettek telefonjukhoz, helyette volt cserélhető hátlap, és a fejhallgató mellett gyakori volt a felcsatolható billentyűzet, illetve kamera is. Ha tönkrement az akksi, vettünk egy újat és magunk cseréltük ki.

Készültek készülékek kifejezetten játékra (pl. Nokia N Gage), üzenetírásra (Nokia 6820) WAP-olásra (pl. Nokia 7110), de jó marketing fogásnak bizonyult a lenyitható (pl. Ericsson T28), vagy szétcsúsztatható (pl. Nokia 8110) telefon is. Később a szétnyitható telefonok már kaptak egy külön külső kijelzőt is (pl. Samsung E720), és a korai monokróm kijelzők után megjelentek a színes kijelzők, majd az érintőképernyők is. De még ekkor is hatalmas üzletet lehetett építeni letölthető csengőhangokra.

Az üzleti felhasználás egyre komolyabb elvárásokat támasztott, amit a gyártók igyekeztek kiszolgálni. Annak ellenére, hogy a BlackBerry és a Nokia igen különbözően képzelte el a piac jövőjét, a maguk idejében mindketten sikeresen fejlesztettek drága, üzleti készülékeket (pl. Nokia 9210 Communicator, RIM Blackberry 7290).

A legnagyobb különbség a ma használt készülékekkel szemben az iPhone megjelenése előtt azonban az volt, hogy a telefonok „csak” telefonok voltak, számítógépes funkcionalitásuk minimális volt. Akkoriban nem voltak applikációk, sőt még modern értelemben vett operációs rendszer sem, a hardver és a szoftver nem volt egymástól független. Nem frissítettünk rajta, ahogy megvettük, úgy használtuk évekig. És bár a Blackberry már korábban ebbe az irányba indult el, az elterjedtsége és a célpiaca (ti. üzleti felhasználók) miatt nem hozott paradigmaváltást. Ahogy a Nokia Symbian-ja sem. Az első iPhone és az ehhez szervesen kapcsolódó AppStore volt az, ami igazi változást jelentett a készülékek piacán, és vezetett el minket a jelenkor mobilkészülékeihez, hiszen ezt kezdte el másolni mindenki.