Hogyan érdemes a vállalati mobilflottát kiterjeszteni a családtagokra?
Az egyes cégek és mobilszolgáltatók különbözőképpen nevezik ezt a szolgáltatást, de a célja mindnek ugyanaz: a felhasználó kedvezőbb díjon jusson előfizetéshez, a munkaadó erősítse a lojalitást, a szolgáltató pedig minél több előfizetőt érjen el, szólítson meg, végül pedig szerezzen meg versenytársaitól. Érdemes azonban odafigyelni, milyen konstrukcióban biztosítja egy vállalat ezt a lehetőséget, mert könnyű csapdába esni.
Elsősorban a konstrukció jellegéről kell döntenünk, amelyből háromfélét különböztetünk meg:
1. Számlafizető és előfizető: a vállalat
Bújtatott üzleti felhasználásnak minősül, bár a szolgáltatók legtöbbször hallgatólagosan szemet hunynak felette, hiszen az ügyfélmenedzsernek érdekében áll minél több előfizetést láttatni. Ilyenkor a tényleges céges flotta, illetve az egyéb nem céges előfizetések egyben kerülnek kiszámlázásra, nyoma sincs annak, hogy ezen előfizetéseket nem üzleti célra használja a vállalat.
Előnyei:
- Az összes konstrukció közül a legkedvezőbb a díjszabás.
- A cég teljes mértékben, egyidőben látja ezen előfizetések számláit, hívásrészletezőit, így időben be tud avatkozni szükség esetén.
- A dolgozók számára kiszámlázott költségek csökkentik a cég által a vélt magánhasználat után fizetendő adót.
- A szolgáltatóknál egy magasabb havidíjért ugyan, de beállítható, hogy egy bizonyos limit felett a számlát a szolgáltató más postacímre küldje. Ez az adminisztratív terhet csökkenti, de a készfizetői kezesség továbbra is a céget terheli.
- A cég teljes mértékben megszabhatja, kinek jár ilyen előfizetés, és vásárolhat-e hozzá készüléket hűségvállalással.
- Minden egymás közötti hívás csoporton belülinek minősül.
Hátrányai:
- A személyes adatok kezeléséhez (pl. hívásrészletező) hozzá kell járulnia írásban minden felhasználónak.
- A számla szétválasztásával járó adminisztrációs teher (az üzleti és dolgozói költségek szétválasztása, számlázása, behajtása) kizárólag az előfizető cégre hárul.
- Rugalmatlan a készülékhűséget illetően: amennyiben egy lakossági felhasználó kilép, a céget terheli az előfizetésen felhalmozott készülékvásárlások hűsége. A későbbi szolgáltató váltást rendkívül megnehezíthetik a családi készülékhűségek, hiszen ezek megfizetése nélkül a szolgáltató nem engedélyezi a számhordozást (a flotta egyetlen hívószámára sem!).
- A szerződések, ÁSZF-ek tiltják az efféle felhasználást, amely jogvita esetén szerződésszegésnek minősül, és kötbér terheli.
- A teljes felelősség a céget terheli, minden felhasználásért és költségért neki kell jótállnia.
2. Előfizető: a vállalat, számlafizető: a magánszemély
Régebben nagyon népszerű volt, mára csökken a piaca azon konstrukciónak, amelyben az előfizető – és így a szám tulajdonosa – a vállalat, míg a számlafizető a felhasználó (dolgozó, vagy családtagja).
Előnyei:
- A díjszabás valamivel magasabb, de még mindig inkább üzleti, mint lakossági.
- A cégnek továbbra is lehetősége van látni a felhasználók költségeit, hívásrészletezőit.
- Alacsonyabb adminisztrációs teher, a szolgáltató közvetlenül a felhasználónak számláz, és első körben tőle próbálja meg behajtani a tartozást.
- A cég szabhatja meg, ki jogosult ilyen előfizetésre, valamint ő lesz minden ilyen előfizetés tulajdonosa (a hívószámot nem köteles elengedni, ha a dolgozó kilép).
- Minden egymás közötti hívás csoporton belülinek minősül.
Hátrányai:
- Továbbra is teljes felelősséggel tartozik az előfizető a felhasználásért és a költségekért. Ha az előfizető nem rendezi számláit, azt az előfizetőn hajtja be a szolgáltató, erről azonban csak akár több hónapos késéssel értesül, amikor lehet, hogy a dolgozó már nem is alkalmazott a cégnél.
- A számlafizetők a saját előfizetéseikre szabadon vásárolhatnak kötbérterhes készülékeket.
- A cég továbbra is csak úgy tud előfizetést felmondani, vagy szolgáltatót váltani, ha minden hűséget rendez.
- A személyes adatok kezelése továbbra is megoldandó.

3. Számlafizető és előfizető: a magánszemély
A fenti konstrukcióknak számos hátrányos következménye lehet a cégre nézve, hiszen a felhasználók erősen befolyásolják az üzleti előfizetések piaci versenyhelyzetét, valamint minden tartozás megfizetéséért végső soron a vállalat felel. Ezek miatt egyre nagyobb teret hódít az a konstrukció, amelyben már mind az előfizető, mind a számlafizető a magánfelhasználó, a vállalat csak közvetítői szerepet, illetve értékesítési csatornát jelent a szolgáltató számára.
Előnyei:
- A cég nem tartozik fizetési kötelezettséggel a szolgáltató felé, amennyiben valamely dolgozója nem fizet.
- A családtagok által vásárolt készülékeket terhelő kötbérek nem befolyásolják az üzleti flottát semmilyen módon.
- A céges flotta és a dolgozók közötti hívások általában csoporton belüliek.
- A cég nem kezel személyes adatokat.
- A dolgozók szabadon rendelkeznek az előfizetések megszüntetéséről, vagy hordozásáról.
Hátrányai:
- Magasabb díjszabás, mert az adminisztrációsés postaköltségek, valamint a fizetési kockázat (és így a behajtási költség) is magasabb.
- Az adminisztrációtól itt sem szabadul meg a cég, hiszen egyrészt a szerződéses feltételeket (benne a díjszabást) ő tárgyalja le a szolgáltatóval, és utána valamennyi csatlakozó esetében engedélyt kell kiállítania, amely alapján a felhasználó a szolgáltatónál ennek megfelelő szerződést tud kötni. A szolgáltatók gyakran előírják, hogy a vállalat köteles arról is tájékoztatni őket, amennyiben egy előfizetéssel rendelkező munkavállaló távozik a cégtől, és így a díjszabásra vonatkozó jogosultsága megszűnik.
- A cégnek nincs információja a szerződés alá tartozó előfizetőkről, előfizetésekről, szokásairól vagy költségéről. A szolgáltatók általában a flottába tartozó előfizetések össz darabszámát szokták megadni.
- A különböző dolgozók nevén lévő előfizetések közötti hívások nem minősülnek csoporton belülinek.
Több éves tapasztalat, és sok elégedett ügyfél visszajelzése alapján az ad1tage szinte minden esetben a harmadik konstrukciót javasolja, mert a vállalat ezzel csökkenti a kockázatát a legalacsonyabbra, és tartja előnyös pozícióban a tárgyalási pozícióját. Kivételes esetben a másik két konstrukció is szóba jöhet, de az első esetében fokozottan javasoljuk, hogy a szerződésben szerepeljen, hogy az a szolgáltató tudta és hozzájárulása mellett valósul meg.
Bármelyik mellett dönt is a cég, érdemes ezt megfelelően dokumentálni, szabályozni, és a dolgozók felé meghirdetni, hogy élni igen, de visszaélni ne tudjanak a lehetőséggel.